VASY Géza

TÁRGYIASSÁG ÉS LÁTOMÁS
Versek, portrék, motívumok napjaink költészetéből

Vasy Géza az elmúlt három évtized magyar költészetének ama jeleseiről rajzol verselemzéssel "illusztrált", életrajzba oltott pályaképet, akik a magyar líra hagyományos nyomvonalán haladva jutottak a Parnasszusra. Olyan alkotók emberi vonásaira és művészi-poétikai jellegzetességeire világít rá, akik a költészetet nem csupán önkifejezési lehetőségnek tekintik, de valamilyen értelemben közösségi értelmű hivatásnak fogják föl, Tizenöt hazai és két erdélyi költő lezárult vagy egyre gyarapodó-gazdagodó munkásságából választott ki öt-hat alkotást, és ezek "mintaelemzései" révén próbál közel kerülni a költő személyiségééhez, a verset létrehozó emberi-életrajzi, irodalmi-esztétikai dimenzióhoz, a művek etikai és poétikai sajátosságiahoz, alkotó és kor korrelációjához, mondandó és forma összhangjához, üzenet és stílus harmóniájához, küldetés és önkiteljesítés páratlan találkozásához. Ilyen értelemben beszél Kormos István víz motívumáról, Nagy László ünnepi motívumkörének alakváltozatairól, azután Szécsi Margit, Bertók László, Ratkó József, Ágh István, Buda Ferenc, Bella István, Utassy József, Rózsa Endre, Veress Miklós, Kiss Benedek, Farkas Árpád, Nagy Gáspár és Markó Béla néhány - többnyire ismert és jellemző - költeményéről. Vasy Géza verselemzéseinek legalább négy szembetűnő vonása van: az első, hogy bár csak néhány műről, illetve versek kisebb csoportjáról szól, ezek érzékletes bemutatásából mégis kirajzolódik a pályakép tágabb horizontja, a mű egészének karaktere; a másik, hogy bár többrétű elemzésekbe bocsátkozik, közérthető magyarázatai folytán a verstanban, műelemzésben kevésbé járatosak is élvezetes fölfedező útra indulhatnak az elmúlt évtizedek költészetében; a harmadik sajátossága ezeknek az írásoknak az a példaadás, ahogyan a rejtettebb mondandóra, a látensebb alakzatokra is úgy mutat rá, hogy az olvasó korántsem érzi a tárgy és a módszer összetettségét. És végül: a kiválasztott versek sora (mint pl. Kormos: Szegény Yorick; Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet?, Versben bujdosó; Nagy Gáspár: A fiú naplójából stb.) hozzávetőlegesen körülrajzolja az 1970- 90-es évek magyar költészetének egyik meghatározóan fontos értékirányát.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez