VASY Géza
TÁRGYIASSÁG ÉS LÁTOMÁS Versek, portrék, motívumok napjaink költészetéből
Vasy Géza az elmúlt három évtized magyar költészetének ama
jeleseiről rajzol verselemzéssel "illusztrált", életrajzba
oltott pályaképet, akik a magyar líra hagyományos nyomvonalán
haladva jutottak a Parnasszusra. Olyan alkotók emberi vonásaira
és művészi-poétikai jellegzetességeire világít rá, akik a
költészetet nem csupán önkifejezési lehetőségnek tekintik, de
valamilyen értelemben közösségi értelmű hivatásnak fogják föl,
Tizenöt hazai és két erdélyi költő lezárult vagy egyre
gyarapodó-gazdagodó munkásságából választott ki öt-hat
alkotást, és ezek "mintaelemzései" révén próbál közel kerülni a
költő személyiségééhez, a verset létrehozó emberi-életrajzi,
irodalmi-esztétikai dimenzióhoz, a művek etikai és poétikai
sajátosságiahoz, alkotó és kor korrelációjához, mondandó és
forma összhangjához, üzenet és stílus harmóniájához, küldetés
és önkiteljesítés páratlan találkozásához. Ilyen értelemben
beszél Kormos István víz motívumáról,
Nagy László
ünnepi motívumkörének alakváltozatairól, azután
Szécsi Margit,
Bertók László,
Ratkó József,
Ágh István,
Buda Ferenc,
Bella István,
Utassy József,
Rózsa Endre,
Veress Miklós,
Kiss Benedek,
Farkas Árpád,
Nagy Gáspár és
Markó Béla
néhány - többnyire ismert és jellemző - költeményéről.
Vasy Géza verselemzéseinek legalább négy szembetűnő vonása van:
az első, hogy bár csak néhány műről, illetve versek kisebb
csoportjáról szól, ezek érzékletes bemutatásából mégis
kirajzolódik a pályakép tágabb horizontja, a mű egészének
karaktere; a másik, hogy bár többrétű elemzésekbe bocsátkozik,
közérthető magyarázatai folytán a verstanban, műelemzésben
kevésbé járatosak is élvezetes fölfedező útra indulhatnak az
elmúlt évtizedek költészetében; a harmadik sajátossága ezeknek
az írásoknak az a példaadás, ahogyan a rejtettebb mondandóra, a
látensebb alakzatokra is úgy mutat rá, hogy az olvasó korántsem
érzi a tárgy és a módszer összetettségét. És végül: a
kiválasztott versek sora (mint pl. Kormos: Szegény Yorick; Nagy
László: Ki viszi át a Szerelmet?, Versben bujdosó; Nagy Gáspár:
A fiú naplójából stb.) hozzávetőlegesen körülrajzolja az 1970-
90-es évek magyar költészetének egyik meghatározóan fontos
értékirányát.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a
kereséshez
|