TÜSKÉS Tibor

IDŐROSTA
Egy szerkesztő emlékei

Bár "hivatalosan", a kötet címlapján nincs föltüntetve, azért a borítón szerepel a legfontosabb kulcsszó: Jelenkor. Tüskés legendás korszakban, 1959-60 és 1964 között volt főszerkesztője a Pécsett megjelenő folyóiratnak, olyan elévülhetetlen sajtó- és irodalomtörténeti érdemeket szerzett néhány év alatt, amelyet a későbbi tanulmányok és monográfiák sorozata, tanári és könyvtárosi munkásságának hozadéka gyarapít és megerősít, de aligha múl fölül. "Ez az öt év, annak, aki tegnap vagy tegnapelőtt született, diluviális kor, nekem karnyújtásnyi távolság. Hogy történeteivel és tanulságaival ne süllyedjen el egészen, megpróbálom emlékeimet [.] megformálni, és a fennmaradt dokumentumokat, a bizonyítékokat rögzíteni."
Kultúra- és iskolatörténeti érdekű a kanizsai piarista gimnáziumban szerzett benyomások leírása. Zrínyi-kultusz hagyományozódik a diákokra. Rónay György az első "élő író", akivel Tüskés találkozik, évtizedekkel később majd monográfiát ír róla. Lehet, hogy tőle olvassa először a "pannonizmus" kulcsszót. Weöres Sándor verseit érettségiző diákként ismeri és idézni tudja. Későbbi szerkesztői ars poeticáját előlegezi Király István professzorral hátrányos helyzetben folytatott vitájában: "Az alkotót a teljes életműve jelenti. De ha mindenáron válogatni kell, akkor csak az arányos terjedelmi szűkítést fogadom el." A folyóirat-készítő nem vállalkozhat a teljes életpálya bemutatására, de a rangot és az arányokat érzékeltetni tudja. Egyetemi irodalomprofesszorait említve, Tüskést olyan "káderek" tanították, mint Waldapfel József, Király István, Komlós Aladár; Gyergyai Albertet, Füst Milánt maga írta jegyzetekből idézi. A pécsi irodalom történetében jelentős szerkesztőként Várkonyi Nándor és Szántó Tibor szerepét folytatta Tüskés. Alkalma volt, és ki is használta az alkalmat, hogy újra vagy először fölfedezze, bemutassa Kodolányit, Tatayt, Weörest, Rónayt, Pilinszkyt, Mészölyt, Kalász Mártont, Fodor Andrást és nemzedéktársaikat, fölfedezettjeiket. Közölte Kassákot, Berdát, Lengyel Józsefet, Németh Lászlót. Érték támadások is, leváltásának az volt az oka, "hogy olyan embereket közölt, akik nem voltak Aczél György kegyeiben". A folyóirat későbbi szerkesztőjével való vita kedvét szegheti ugyan a kényes ízlésű olvasónak, de belátja, Tüskés nem tehetett mást, mint hogy kiállt elvei mellett és megvédte irodalomtörténetileg igazolt szerkesztői gyakorlatát.
- A kötet - a lapjain közölt levelek, dokumentumok miatt is - a hatvanas évek első felének hazai irodalmi életét tanulmányozók számára alapmű, de élvezetes olvasmányként is ajánlható.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez